Tamás F. Farkas has been conducting researches on the boarder between non-traditional geometry and spatial visualisation for 30 years. He strives for representations meeting high aesthetic demands, which open new insight not only for artistic imagination. His art opened new vistas into an impossible world, partly in higher dimensions, partly in geometric structures not realisable even in higher dimensions. Making visible spaces, that are non-Euclidean, beyond-traditional geometries, multi-dimensional, and not realisable in the real world, his works attract the interest not only of geometry, but also of physics and crystallography, i.e., of sciences searching for the structure of matter. Application of colours and colour-shades in the visualisation may multiply the manifold of mutually perpendicular - or making by straights, at least, an impression of being perpendicular - (abstract) spatial dimensions.

Tamás F. Farkas has been investigating for decades how to make visible the spatial world, not perceivable by the everyday senses. His graphical life-work follows individual paths, he did not join any designated artistic movement, school. The roots of his graphical works go back to different directions. They are fed on partly from the arts (e.g., Escher), partly from the sciences (e.g., multidimensional geometry, the world of abstract symmetries).

His graphical researches into scientific profundities strive to create a harmony similar to the Renaissance way of thinking. His works represent the joint beauty of human thinking and manual creativity. His graphical world is not one of simple play with forms and colours, rather it is built by grave scientific regularities. Looking thoroughly at the images drawn by him, one can observe a series of graphical order and regularities developed and implemented by him with rigorous consistency. The shape, composed of continuous quadratic prisms returning into itself, partly is a self-imposed visual delimitation, a self-chosen basic unit of a set of symbols, partly it determines the nearly infinite abundance of regularities, what he is able to depict on the plane, within and beyond the limits of traditional geometry.

His form-world is composed of one or more (2, 3, 4, 6) contiuous, closed quadratic prism lines woven into themselves, each returning into itself. These lines, woven also into each other, compose a system characterised by an internal regularity. Applying the regularities developed by himself, he creates more and more complicated structures, within the limits of the representation in 2 dimensions. At the same time, his forms seem to emerge from the plane into the space before the spectator's eyes. These complicated structures keep their perspicuity and can easily be surveyed by the general observer, because order and symmetry prevail in them. He applies most often the 2-, 3-, 4- and 6-fold rotational symmetries, and in certain cases mirror-symmetry from among the possible geometrical symmetry transformations.

Another cluster of Tamás F. Farkas' works is manifested in architectural-like graphics. He follows the road paved by the impossible building representations of M.C. Escher. While some of the impossible buildings drawn by Escher remind us to certain real buildings watched in his favourite places in Italy, Farkas goes further in the abstraction. In his graphics there appear clear structures, without any reference to a real environment. The pure geometric shapes make him free to construct a richer form-world. Thus he operates with a wide set of symmetry transformations, mainly rotations in multiple dimensions. The result is a fantastic beautiful, imaginary world, much more variegated that our real one, built of impossible structures.

A third cluster of his works, that deserve special mentioning here, is a spatial world, whose various structures are formed by the rotation of virtual cubic units. Rotation of the virtual cubes, fitted to each other always with the same pattern, may compose not only imaginary multidimensional structures, but he builds from them also Möbius-strip-like and Penrose-triangle-like spatial compound constructions, in a great variation.

His systematic investigations, based on symmetry considerations, created an open, endlessly rich world of symbols, in which impossible spatial structures, as well as those only realisable in higher dimensions, appear projected on the 2 dimensional plane. In many cases, what seem real in his graphics, turn out to be impossible if one attempts to realise them. In other cases, what is impossible in 2 or 3 dimensions, may be 'real' in a higher dimension world. Farkas could increase the dimensional abundance of planes, perpendicular in pairs or triplets to each other in multiple dimensions, by the applied colours and their shades.

Both simpler and more complicated internal structures and line tracings make themselves apparent in the graphics by Tamás F. Farkas. His rich form-world is open to both those spectators with a wide imagination as well as those preferring simplicity in their space-view: the choice is free. One can choose either simpler, or more revealing, more complicated structures from the set of symbols of the artist for the unit of the model-family, according to one's individual visual sensation, imagination. Any catalogue or exhibition can display only a selection from among the spatial variations and colour world of his graphical units.

This beauty, painted by him on canvas, has been admired in many exhibitions both in his native country, Hungary, and worldwide, from Washington, D.C. to Israel, and from Japan to Italy. Over the dozens of individual and collective exhibtions, scientific symposia, the art of Tamás F. Farkas was presented in the Leonardo in 1985, No. 3 (by P. Érdi). The different graphics, hyperspace structures by Farkas, being either stairs-like or constructed by line tracing, allow many interpretations. They were presented in two books dedicated to M.C. Escher (ed. D. Schattschneider) and in two volumes on visual illusions (by A. Seckel). Several issues of the journal Symmetry have been illustrated by his graphics. Logos of the L'Oreal Art and Science Foundation, the International Symmetry Foundation, and the Symmetry Festival series are designed by T. F. Farkas. In their paper published (together with G. Darvas) in the Leonardo, 2006, they have chosen a single topic from his several possible graphic families for the purposes of the representation of the physical model of Quantum Chromodynamics.

Moreover, his works make his abstracted objects visible, perceivable for those observers, who are less familiar with abstract structures of science. Figures drawn e.g., by physicists are schematic. They are suitable to illustrate dry physical facts. The world of sub-elementary particles is too complex and difficult to survey for the non-physicist observer. The so called flavours, colours and other physical properties of the sub-elementary particles can be interpreted - even for the physicists - in multidimensional, abstract fields only. Since these abstract fields in themselves have ab ovo complex, multidimensional structures, therefore physicists strive to represent the objects, manifested in these fields, with symbols as simple as possible (like dots, arrows, or wavy lines directed towards a given space dimension).

According to the common belief, this world is too complicated to be represented simply, not even to attribute an internal structure to the represented objects. The pictorial world of Tamás F. Farkas breaks this taboo.

His graphics - via the representation of multiplied planes - became appropriate for more than the mere demonstration of the abundance, flavour, colour, and interlinking structure of the sub-elementary particles by their break-of-lines expressing dimensional change, directions of rotation, colours and colour shades. They are more than illustration to an imaginary text-book. They attribute an aesthetics-carrying internal structure to the individual abstract objects.

For example, while physicists, chemists or architects represent a single object as a dot or arrow, Tamás F. Farkas replaces these simple symbols with complex graphical units possessing internal structure. Thus his images preserve openness for new developments in science. They evoke associations in the mind. They generate thoughts in laypeople and inspire ideas in specialist spectators. At the same time, they express our deep belief, that the as-yet-unknown properties of matter are arranged in accordance with symmetry and beauty. He provides us with the appearent illusion that we understand something of nature, although we are 'only' enjoying his art.

György Darvas

F. Farkas Tamás geometrikus alkotásai egyedi stílust képviselnek a XX. és XXI. századi egyetemes művészetben. Nem sorolható egyetlen egy irányzathoz, művészeti mozgalomhoz sem. Önálló formavilágot alakított ki, amelyet a jó érzékkel alkalmazott arányok, a fény-árnyék viszonyok és színvilága még jobban kiemelnek.

F. Farkas Tamás egyedi művészetét egy sajátos látásmód tette lehetővé, amellyel a tudomány képviselői között még a geométerek sem rendelkeznek. Ezért egy olyan geometriai világot sikerült kialakítania és kutatásai révén folyamatosan továbbfejlesztenie, amire a matematika tudománya önmaga nem lett volna képes.

Grafikái és festményei egy olyan világba vezetnek el bennünket, ahol érzékelhetővé, a hétköznapi ember számára felfoghatóvá válnak absztrakt fogalmak, mint például a többdimenziós terek. Megjelenít a valós térben elő nem állítható lehetetlen formákat, amelyek azonban a természettudósok elvont világában nagyon is realitással bírnak, (például elemi részecskék nem-geometriai terekben leírható tulajdonságainak szimbolikus jellemzésére alkalmasak). A művészi látásmód, az esztétikailag magas színvonalú ábrázolás, kivitelezés a tudomány számára is új tulajdonságok előrejelzését teszi lehetővé munkái alapján.

Lehetetlen térbeli alakzatok megformálására bravúrosan használja eszközként a háromdimenziós egyenes hasábok, derékszögben megtörő, egyenes szakaszokból álló zárt alakzatot képező, egy vonalból, vagy esetenként több egymásba fonódó elemből komponált láncolatát. A síkban ábrázolt három-, vagy esetenként többdimenziós – valós, vagy a valóságban megvalósíthatatlan - tér vizuálisan derékszögben találkozó hasábjai a műalkotás síkjában egy szabályos háromszögháló éleit követik. A több dimenzió illúzióját a művész annak kombinálásával teremti meg, hogy egyrészt a háló egy csúcsában háromnál több – derékszögben megtörtnek látszó – élt alkotó hasáb találkozhat, másrészt, ezek különböző „lapjait” különböző színek, vagy árnyalatok összefüggő perspektívát imitáló megkomponált rendszereként emeli ki a lap síkjából

Művészet és tudomány kapcsolatát új területekre sikerült kiterjesztenie, a geometrián kívül az anyagtudomány, a fizika, a kristálytan területére. A lehetetlen terek grafikai formálásának először M.C. Escher által megrajzolt kvázi-építészeti megfogalmazásait sikerült alkotó módon továbbfejlesztenie, az absztrakció magasabb szintjére jutnia; a lehetetlen építészeti téralkotásokról lehámozni a járulékos elemeket, ezáltal még jobban hangsúlyozni a geometriai formák szerveződését. Szabályszerűségeket ismert fel és rajzolt meg, amelyek sikeresen kapcsolnak egybe két lehetséges továbbfejlesztési irányt, egyrészt a lehetetlen formák, másrészt a többdimenziós térszerveződés felé. Kvázi-építészeti geometrikus struktúráin ugyanazon hasábok síkjai szerveződnek – ezúttal egy más – rendbe, mint hasábokból épített zárt vonalvilágában. Egyes munkáin a geometria egy viszonylag új irányzata, a fraktálok irányába tett kirándulás nyomai érződnek.

Műalkotásai olyasmikre hívják fel a tudósok figyelmét, amire más művészek munkái nem inspirálták őket. Munkáinak térszervező formáival olyan absztrakciókig jutott el, ahová a tudományos anyagszerveződés kutatói korábban nem, illetve csak az ő műalkotásai segítségével jutottak el. Innovatív erővel bírnak, hiszen maguk is szívós kutatómunka eredményei, amelyet egy egyedi térlátású művész végzett el a tudomány szigorú módszereivel, de a maga művészi eszközeivel. Másrészről a legszárazabbnak tartott matematikát tudja úgy megjeleníteni, hogy élménnyé váljon azok számára is, akik korábban csak érzelem- és esztétikummentes tiszta racionalitást tulajdonítottak a geometriának és a sok tankönyvben formális, algebrai összefüggésekre csupaszított természettudományoknak. Mi más lehet, ha nem épp ez a művészet igazi értelme, amely összekapcsolja a szép láttatását, a gyönyörködtetést, a hétköznapok praktikumával, a hasznos ismeretekkel, a világ megismerésével?

Nem véletlen, hogy mostanában éppen a Tankönyvkiadó számára készít könyvet grafikái alkalmazásairól. Tudományos konferenciákat kísérő kiállításai vitákat indukálnak a résztvevők között. Ami pedig a se nem tudós, se nem avatott művész, laikus nézőket illeti, őket megállásra késztetik kiállításainak képei, elidőznek előttük beszélnek róluk. Ennél többet egy művész aligha kívánhat.
Munkássága szinte szimbóluma a XXI. századi tudomány és művészet korábbiakhoz viszonyítva új jellegű, egyre szorosabbá fonódó kapcsolatának. Ezt jól jelzik például a L'Oreal japán székhelyű Tudomány és Művészet alapítványának, illetve a Szimmetria Fesztivál 2003 című művészeti-tudományos rendezvénysorozatnak az általa tervezett logói.

Munkáit a magas művészi színvonal, a kivitelezés igényessége, az ábrázolt formák, a színek, a fényhatások, a háttér és a felhasznált anyagok összhangja jellemzik. Különösen kiemelendő képeinek síkján a grafikus térszervezés ábrázolása által lefedett és a háttér számára köztük fennmaradó felület arányának, illetve a formaelemek mérete és távolságuk arányának optimális megszervezése is. Összhangban tartja az ábrázolt tér és a megjelenítésére használt sík térkihasználását.